Arnica SPORT: Dolgozol coachként, foglalkozol művészetterápiával és pszichológus végzettséged is van, nagyon szerteágazónak tűnik a tevékenységi köröd. Mesélnél egy kicsit magadról, hogy az olvasóink is megismerjenek?

Sudár Györgyi: Alapvetően minden, amit csinálok, egy irányba mutat. Minden érdekel, ami kapcsolat: legyen az az emberek között, önmagunkkal, a természettel, a transzcendenssel… A másik fontos témám a kreativitás, az önkifejezés, önmagunk kibontakoztatása. Minden tevékenységem ezen a két pilléren nyugszik. Hét éve dolgozom főállásban coach-ként, elsősorban útkeresőket, karrierváltókat támogatok, de egyre többet foglalkozom vezetőkkel is. Mellette évek óta oktatok coachokat, amit kicsit mi úgy hívunk, hogy az élet iskolája, fantasztikus milyen metamorfózison mennek át a hallgatók, sokszor huszadrangú kérdés, hogy elkezdenek-e az új szakmában dolgozni, vagy sem. Emellett tartok vállalati tréningeket, vezetek művészetterápiás csoportokat, workshopokat.

Nagy szerelmem a pszichodráma, amit elsősorban résztvevőként kamatoztatok, másodsorban dramatikus, cselekvésorientált team coachingot tanulok, decemberben vizsgázom. A sok munkát, a vállalkozói lét hektikusságát igyekszem sok erdőben töltött idővel ellensúlyozni, ami nagyon fontos része lett az életemnek. Alapvetően introvertált vagyok, sok énidőre, befelé fordulásra van szükségem, lételemem a csend és az írás. A társasági életem is elég aktív, és nagy igényem van a mély beszélgetésekre, hétköznapon túlmutató élményekre, szóval nagy feladat egy jó egyensúlyban megtartani magam.

AS: Ma már nem ciki pszichológushoz menni, teljesen elfogadott, ha valaki coachoz jár, az önismeret ez egyik legtöbbet hangoztatott szót (ha csak azt megnézzük, hogy a Google közel 1 millió találatot ad rá)… De egy kicsi iránymutatást tudnál adni ahhoz, hogy mikor, milyen segítőhöz érdemes fordulni? Honnan tudhatom, hogy nekem most coachra, pszichológusra vagy más szakemberre van szükségem?

S. Gy.: Én úgy látom, hogy ezek nem egymást helyettesítő, hanem egymást támogató szakmák. A coaching sokszor egy híd, ami egy mélyebb önismeret felé elindíthatja az embereket. Menőbb, befogadhatóbb, megoldásorientátabb, mint egy terápia, szépen fellazítja az embert, felkészíti az önismereti munkára. Én a legtöbb kliensemnek javaslok további terápiát, önismereti módszereket, van, hogy a coaching helyett, van hogy később, utána. Alapvető, hogy ahol múlt feldolgozására, gyógyításra, a tudattalan mélyebb rétegeinek kinyitására van szükség, ott a terápia, ahol egy-egy élethelyzet kreatív megoldására, a személy fejlesztésére, céljaink átgondolására van szükség, ott a coaching lehet a jó választás. Mi alapvetően egészséges emberekkel foglalkozunk, nem jöhet szóba, hogy például egy depresszióban szenvedő embert coacholgassunk arra, hogy jobban érezze magát. A valóságban természetesen vannak átfedések a két megközelítés között, például alapvető siker kritérium a kliens-segítő közötti kapcsolat minősége. Én a pszichológia tanulmányaim, a mélyebb önismereti munkám mellett is egyre szerelmesebb vagyok a coachingba, amit hihetetlen magas fokon lehet űzni, ha sokat gyakoroljuk. Szeretem, hogy partneri viszonyban gondolkodunk, hogy a kliens a maga megoldásait találja meg, hogy nem csak a tanulásról, tudatosításról, de a cselekvésről is szól, de legfőképp azt szeretem benne, hogy az itt és mostban dolgozunk, ami élővé, izgalmassá tesz minden ülést, folyamatot…

AS: Beszéljünk egy kicsit a sportolásról is. Ahogy említetted is, szívesen járod az erdőt a kutyáddal. Akár pszichológusi minőségedben mit emelnél ki leginkább a sportolás lélekre gyakorolt hatásáról? Van-e olyan sport, amit kifejezetten ajánlasz, vagy mi alapján ajánlasz egy-egy mozgásformát?

S. Gy.: Az én életemnek mindig része volt a sport, amikor hosszabb-rövidebb ideig elhanyagoltam az életem ezen területét, azt mindig nagyon megsínylette a lelkem, az egészségem, a közérzetem. Nyilván tudjuk, hogy a stresszkezeléstől elkezdve a boldogsághormonokig millió pozitív hatása van a sportnak. Én szakemberként azt az oldalát emelném ki, hogy én akkor érzem igazán, hogy élek, amikor úton vagyok. Hogy a rendszeres mozgás számomra azt jelenti, hogy nem vagyok berekedve, hanem képes vagyok megmozdulni, elmozdulni, haladni, változni. Azt figyeltem meg a klienseimnél (és persze korábban magamon is), hogy aki nem sportol, az alapvetően sokkal megrekedtebbnek érzi magát, az egész életét illetően. Ez a bizonyos langyos víz, posvány, mozdulatlanság, amitől olyan sokat szenvednek.

#ARNICATIPP:  Ha edzéstervre van szükséged vagy szintet lépnél, regisztrálj most szakértői edzéstervünkért.

Én egy ideje szerelmes vagyok az erdőbe és találtam is olyan sportot, ami a legjobb számomra: a nordic walking egyfajta sportos gyaloglás, speciális botokkal. Én gerincproblémák miatt nem futhatok, ez a sport viszont teljesen rendbe tette a gerincemet, és megadja azt az intenzitást, mozgásélményt, mint például a kocogás. Nem mellesleg nem egy steril edzőterembe járok, hanem a természetbe. El sem tudom mondani, hogy számomra milyen életminőség változást hozott, hogy heti háromszor fenn vagyok az erdőben. Vannak olyan belső energia-tartályok, amiket csak a természet, a fák közelsége tud tölteni. Az erdőben lenni meditáció, mélyebb kapcsolatba kerülünk magunkkal, a természet tanít a változásokat megélni, közelebb menni az élet forrásához, gyógyulni. Nyáron járok úszni, mert olyankor kell a víz és a napfény, és rendszeresen látogatok gerincjóga órákat is. A prioritásokat kell megváltoztatni: a sport a fix program, minden más ezután jön.

#ARNICATIPP: Gyaloglás? Többet, ér mint gondolnád, mindent a nordic walkingról.

AS: Végezetül nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy az év egyik legszebb, mégis talán legstresszesebb időszaka érkezik. A karácsonynak a megnyugvásról, lecsendesedéről kellene szólni, mégis a legtöbb a család az utolsó percig a bevásárlóközpontokban rohangál a tökéletes ajándékért, nem ritkák a nagy veszekedések sem. Mit tanácsolsz, vannak jó tippek, trükkök, amelyek segíthetnek abban, hogy nyugodtan teljen a készülődés és az ünnep?

S. Gy.: Az első dolog, ami eszembe jut, és amire évek óta igyekszem figyelni, az a megérkezés, a hangolódás művészete, hogy lélekben odaérjünk. Nekem a karácsony a család mellett a befelé fodulásról, az önmagammal töltött időről szól. Szerintem jó, ha van erre egy saját definíciónk, hogy mi milyen ünnepet szeretnénk, mire vágyunk, mire van szükségünk az évnek ebben a csodás, intenzív időszakában. Én például imádok elmenni 24-én reggelizni egyet a barátaimmal, vagy felmenni az erdőbe, zenét hallgatni, naplót írni, de ilyenkor szoktam például évtervezést is csinálni. A nagy ajándékok, ünnepi fogások számomra kevésbé fontosak. Csináljatok olyan karácsonyt magatoknak, amiben jó létezni, és ne a megfelelésről szóljon az ünnep. Ahol megjelennek az elvárások, a túlzott akarás, maximalizmus, ott szinte biztos, hogy nem sikerül a maguk teljességében megélni a pillanatokat. Legyünk éberek, figyeljünk a belső hangra, egymásra, és megmutatja magát a lényeg.

#ARNICATIPP: Ha úgy érzed, túlterhelt vagy a karácsonyi időszakban és jól jönne egy kis segítség, kattints vagy esetleg Györgyitől kérdeznél.

Ha edzéstervre van szükséged, vagy szintet lépnél, regisztrálj most szakértői edzéstervünkért vagy olvasd el dietetikusunk egészséges receptjavaslatait.

Ne feledd Facebook és Instagram közösségünket: az Arnica SPORT naponta frissülő tartalommal vár! #Arnica #SPORT