Schmidt Ferenc nemsokára három fiú gyerekes apuka, emellett amatőr sportoló, szálloda igazgató, régióvezetője a Magyar Szállodák és Éttermek Szövetségének.
Mi úgy találkoztunk Ferivel először, hogy élete első triatlonversenyén jótékony céllal állt rajthoz. Többek között erről és a sporthoz kötődő motivációiról beszélgettünk vele. – Interjú
Mesélj magadról egy picit, hogy jött ez a sok szerep az életedben?
Bólyban lakom, ide születtem, és bár 3 országban is dolgoztam, ide mindig hazajöttem. Gyakorlatilag a gimnázium elvégzése óta a szállodaiparban dolgozom; az első munkahelyemen azt mondták engem az Isten is portásnak teremtett, és én ezt komolyan is vettem. Nagyjából 10 év szakmai gyakorlat után mentem az egyetemre, alap, majd mesterszakon diplomáztam. Időközben több szakmai szervezet tagja lettem, vezettem turisztikai egyesületet, megkaptam az Aranykulcsot a Magyar Szállodaportások Aranykulcs Egyesületétől (erre vagyok a legbüszkébb), 5 évig szakmai tantárgyakat tanítottam egy középiskolában, és nemrég újraválasztott régióvezetője vagyok a Magyar Szállodák és Éttermek Szövetségének. Emellett pedig a Gere Attila nevével fémjelzett villányi Crocus Gere Bor Hotelt vezetem. Magánéletemben pedig amatőr sportoló vagyok és lassan nagycsaládos apa. Első házasságomból 2 fiam született Ádám-Anton és Róbert, párommal, Alexandrával pedig márciusra várjuk a közös fiúnkat. Emellett 9 éve lelkesen szervezem saját futóeseményemet, a Bólyi Szüreti Vesszőfutást, és 10 alkalommal voltam csapatkapitánya a Fat Bólyz and Fit Girlz bólyi futócsapatnak. Hogy a sok szerep, hogy jött így össze, én sem tudom. Egy biztos, ha valamilyen érdekes lehetőség adódott, én éltem vele.
Mikor kezdtél el futni? Hogyan jött a Triatlon?
Pont a Bátor Tábor adománygyűjtő kampányom miatt megjelent újságcikk kapcsán mondta a volt óvónőm, hogy körbefutottam a focipályát Bólyban. De a szervezettebb formában történő első futás az ezredforduló környékén volt. Egy nagyon jó barátom vitt el bennünket futni a Pécs-Harkány országúti futóversenyre, ezen a versenyen azóta is sokszor részt vettem már, idén a kollégáimat vittem el váltózni. Azt azért nem mondhatom, hogy az elmúlt 18 év csak a sport és a futás jegyében telt. 2015-ben több magánéleti probléma is ért, így a sport teljesen kikerült a fókuszból, az újrakezdésre pedig egészen a múlt év novemberéig vártam. Tavaly ugyanis szerettem volna felkészülni egy maratoni távra, de dacára a több éves tapasztalatomnak, a 20 hetes tervet 12 hét után abba kellett hagynom. A szervezetem nem reagált túl jól az egyre hosszabb távokra, sem az alapkondícióm, sem a súlyom nem változott. (A passzív években alaposan meghíztam) Hosszú önsajnálat után végül elmentem egy sportdiagnosztikai mérésre, újrakalibráltuk a pulzuszónáimat és elkezdődött egy tudatos, minden tekintetben kontroll alatt álló felkészülés, személyre szabott edzéstervvel, elsősorban magára a futásra.
A triatlon pedig úgy jött, hogy Ádám fiammal többször voltunk már Szálkán szurkolni a barátainknak, és egy alkalommal megkérdezte tőlem, hogy: „Apa, te mikor fogsz itt indulni?” Erre konkrét tervem még nem volt, így azt válaszoltam, hogy, ”Majd egyszer”… Persze Ádám minden évben megkérdezte ugyanezt, és tavaly már egyenesen azt mondta, hogy én megígértem neki, hogy egyszer majd itt indulok… Kell-e ennél több motiváció? Az az igazság, hogy ennek a tudatos edzésnek köszönhetően egyre jobb formába kerültem, edzőm Szabó Sándor is támogatott a tervben, úgyhogy májusban, az ENSPORT vezetőedzőjének, Imre Szandinak irányításával elkezdtem a 13 hetes felkészülést az augusztusi versenyre.
Ha edzéstervre van szükséged, vagy szintet lépnél, regisztrálj most szakértői edzéstervünkért vagy olvasd el dietetikusunk egészséges receptjavaslatait.
Mi volt a motivációd, hogy életed első triatlon versenyén egyből adományra gyűjts?
Egy nagyon kedves ismerősöm Facebook profilján láttam egy felhívást, mely szerint adományt gyűjt a Bátor Tábor javára. A linkre kattintva elolvastam a kiírást és rögtön tudtam, hogy ebben én is szeretnék részt venni. Regisztráltam, és pár nap múlva már én is adománygyűjtő sportoló lettem.
Mi lett végül az eredményed? És elérted a kitűzött célt?
El kell mondjam, hogy az adománygyűjtés lelkileg nagyon megviselt. Gyakorlatilag a regisztrációtól a verseny befejezéséig minden nap megríkatott. Nem bánat könnyek voltak, inkább a szívem csordult túl szeretettel. Óriási élmény volt gyűjteni és látni, ahogyan ismerősök és ismeretlenek támogattak a kampányomban – egy fantasztikusan nemes cél érdekében! Nem csak a barátaim és munkatársaim, a GERE család, az MSZÉSZ és egy nagy magyarországi szállodalánc is egy emberként állt be mögém a gyűjtésben. Ennek eredményeképpen a kezdeti 150.000 forintos célt négyszer is megemeltük, míg végül 678.960 forint gyűlt össze a Bátrak számára. Hálás szívvel gondolok mindenkire, aki ebben segítségemre volt!
A felkészülés 13 hetében nagyjából 1000km-t bringáztam, 265km-t futottam és 25km-t úsztam. A felkészülés során bemelegítéskor sokat segített az Arnigel is. A heti 5 edzés beosztása nem kis koordinációt igényelt, volt, hogy reggel 5-kor már úton voltam, és gyakran este 10 után értem haza egy-egy edzésről. DE MEGÉRTE! A távot 3 órán belül szerettem volna teljesíteni és végül 2:51 perces eredménnyel futottam be Ádámmal. Páromnak, Alexandrának és Ádámnak ugyanis az volt a feladata, hogy a verseny közben gondoskodjanak a frissítésemről. Lassan már hagyomány, ha Ádám elkísér egy versenyre, akkor vele futom le az utolsó métereket. Szívemre tehetem a kezem (vagy bárki más szívére) és elmondhatom, hogy a kitűzött célokat minden tekintetben túlszárnyaltam.
A sok feladatod mellett – munkád, egyéb pozíciód és a család mellett – hogy teremtesz időt a sportolásra?
Nagyon sok jó példát látok a környezetemben arra vonatkozólag, hogy hogyan lehet az időt megtalálni az edzésre! Attól függően, hogy mire készülünk, heti 4-5 edzésem van. Ebben van mindig hosszú futás, illetve gyorsító edzések. Én leginkább az esti edzéseket preferálom (a reggeli edzéseket nem igazán szeretem), így általában este 19:00-22:00 óra között futok a hétköznapokon, a hétvégeken pedig késő délután indulok neki. Ezt persze felülírhatja egy csomó dolog, de igyekszem tartani az edzőm által előírt edzésszámot. Eső, szél, hó, jég, kánikula nálam sosem jelent akadályt.
Fotó: Vajta László
Magyarország egyik legszebb borvidékén – Villányi borvidék – élsz és dolgozol, milyen trükköd, tipped van, amit ajánlani tudsz az olvasóknak?
Alapvetően otthon, Bólyban futok. Megvannak a saját, kedvenc útvonalaim. Edzéstől függően tudok sík területen, kicsi vagy akár nagyobb dombon is futni. Az egyik kedvencem a Bóly-Kisbudmér szakasz, ami egyben a Bólyi Szüreti Vesszőfutás pályája is. A táv nagyrészt a Karasica-patak partján halad egy kerékpárúton, a forgalomtól teljesen elzárva. Az oda vezető szakaszon a Szársomlyót látom, visszafelé pedig a Mecseket. Menet közben gyakran lehet látni őzeket, szarvasokat, illetve a juhászt, aki a nyáját tereli éppen. Nemrég alapítottuk meg a Villányi Borászatok Futócsapatát, ami azért is nagyon izgalmas, mert itt mindenkinek van saját kedvenc pályája, és a közös edzések alatt ezeket is megismerhettem. Azt is látom, hogy szállodánkban egyre gyakrabban húznak nyúlcipőt a vendégek és szívesen futnak a szőlősorok között vezető utakon rövidebb-hosszabb távokat. Idén először került megrendezésre a Rosé (terep) Futás, ahol félmaratoni távot lehetett egyéniben és váltóban futni a Szársomlyó tövében, a dűlők között, fantasztikus környezetben! Szóval a rövid, közép, vagy akár a hosszútávfutóknak is ideális ez a gyönyörű környezet, és a terepfutóknak is tartogat meglepetéseket.
Köszönjük Feri ezt a motiváló beszélgetést, és nagyon jó egészséget kívánunk Neked és családodnak az egész Arnica SPORT nevében!
Ha edzéstervre van szükséged, vagy szintet lépnél, regisztrálj most szakértői edzéstervünkért vagy olvasd el dietetikusunk egészséges receptjavaslatait.
Ne feledd Facebook és Instagram közösségünket: az Arnica SPORT naponta frissülő tartalommal vár! #Arnica #SPORT
